ROMSICS IMRE: „NEM MESSZE VAN IDE KALOCSA…”

„Erre a könyvre nemcsak a mai kalocsai és környékbeli lakosok, a poták és leszármazottaik lehetnek büszkék, hiszen általa megismerhetik a szülők, dédszülők hagyományát, de megismerhetik, megtanulhatják, és tovább is adhatják azt, amit a felmenőik énekeltek. Bizonyos értelemben megismerhetik a saját múltjuk, a lokális történetük egy szeletét.” - Dr. Küllős Imola

Szombaton mutattuk be a ROMSICS IMRE: „NEM MESSZE VAN IDE KALOCSA…” A kalocsai szállások dalai a 20. században című kötetet.

A rendezvényt Simon Zoltán alpolgármester és Markó László a Kalocsai Múzeumbarátok Köre elnöke köszöntötte. Az estén a Sodrás Banda zenélt.

A Kalocsai Hagyományőrző Néptánc Együttes mutatta be a Szépen szól a kalocsai nagy harang műsorukat, utána a könyvet Vakler Anna néprajzkutató, Dr. Küllős Imola az MTA doktora, folklórkutató, ny. egyetemi tanár és Dr. Sándor Ildikó néprajzkutató, a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhely tárvezetője mutatta be.

„Ha Önök rákapnak annak az ízére, hogy elkezdik olvasni a szövegeket, dúdolgatni a dalokat, eszükbe fog jutni egy másik szöveg. Én ezt máshogy tudom, én ezt máshogy hallottam a nagyanyámtól, ezt máshogy hallottam apámtól. Ma ezekbe a könyvekbe, az ilyen kötetekbe, Romsics Imrének könyvébe a kalocsaiak könyvébe, mert ez mindannyiuk könyve, ezeknek a szövegeknek, az Önök tudásának is helye van.
[...]
amit ebben a kötetben Önök találnak, dalok, szövegek, az egy soha el nem múló, el nem évülő, emberi élethez kapcsolódó érzés- és gondolatvilág. És ezt bizony át kell örökíteni.” - Vakler Anna

„Mi az értéke ennek a könyvnek? Az, hogy úgy adta közre ezt a dalhagyományt a szállások népének, a pota népcsoportnak a dalhagyományát, hogy nem válogatott. Zenei monográfiát készített.” - Dr. Küllős Imola

A Kalocsai Bokréta Népművészeti Egyesület Bokréta csoport a Lóvásár című koreográfiát adta elő.

Az este műsorát Lukács Kata a KORONAfm100 szerkesztő-műsorvezetője vezette, Romsics Imre múzeumigazgatóval a könyvről beszélt.

Az este volt Fekete Gyula Kalocsai népdal szvitjének ősbemutatója, ami kórusra dolgozza fel a „Nem messze van ide Kalocsa…” dalait. A kórusműveket itt először a Kalocsa Kamarakórus adta elő.

A Piros Rózsa Táncegyüttes Egyesület a Hordósiratót, a Kalocsai Bokréta Népművészeti Egyesület Csajgorás csoport a Vasárnap délutánt adta elő.

Romsics Imre múzeumigazgató köszöntötte az adatközlőket, akik a könyvben megjelent dalokat adták. A könyv támogatók hozzájárulásával jött létre, Simon Zoltán alpolgármester, Markó László elnök és Romsics Imre múzeumigazgató a támogatóknak oklevelet adott át.

Köszönjük szépen mindenkinek aki hozzájárult a könyv megjelenéséhez, aki részt vett a könyvbemutatón, aki a könyvet a kalocsai értékek átadására használja. Köszönjük a fellépőknek, felszólalóknak a fergeteges estét. Köszönjük Romsics Imre múzeumigazgatónak, hogy a hagyományos dalokat a könyvben megőrizhetjük.

A könyv teljes előszavát itt olvashatják: https://www.viskikarolymuzeum.hu/hirek/hirek/konyvmegjelenes-nemmessze-202011
A könyvbemutatóról készült videófelvételt a napokban jelentetjük meg weboldalunkon, Facebook oldalunkon.

A könyv rövid ismertetője:
Kalocsa. Ismerősen hangzik e név szerte a világon, hiszen paprikája és népművészete a XX. századi Magyarország egyik első rendű védjegye volt. Ebben az időszakban a tarka virágú kalocsai hímzés és pingálás összemosódott a magyar népművészet fogalmával. A nagy népszerűség, a település nevének misztifikálódása a feledés homályába taszította a szó valódi értelmét, ma már maguk a kalocsaiak sem tudják, mit jelent ez a
fogalom – Kalocsa.
A mezőgazdaság szocialista átszervezése szétverte a hagyományos paraszti társadalmat. A hagyományos faluközösségek felbomlásának következményeként mobilizálódott a magyar társadalom, nagy számban költöztek a falusiak a városokba. Így volt ez Kalocsán is. Az 1950-1960-as évek fordulójától ugrásszerűen megnövekedett a város lakosságának a száma. A betelepülők között jelentős arányt képviseltek a szomszédos nemzetiségiek – sváb, rác, tót – és reformátusok lakta településekről beköltözők. Felbomlott a város hagyományos társadalmi szerkezete. Napjainkra már megszületett a felbomlás kezdete utáni harmadik korosztály, ezért természetesnek kell tartanunk, el kell fogadnunk az átalakult város újonnan kialakult társadalmi szerkezetét.
Mindezek ellenére tudnunk kell azt, hogy a kalocsai népi kultúra a Kalocsa XVIII-XIX. századi határában kialakult falvak hagyományos paraszti művészeti kultúrája. A szomszédos falvak lakói potának nevezték a látványos művészetet magáénak valló, jól körülhatárolható néprajzi csoportot.
E történelmi folyamatot, Kalocsa sajátos településszerkezetét, különleges társadalomszerveződését hivatott szemléltetni, érzékeltetni a kötet címében megbúvó ellentmondás – Nem messze van ide Kalocsa. A kalocsai népdalokat bemutató könyv címe azt sejteti, hogy a város szomszédságában, annak társadalmától eltérő népesség, a környező települések sora énekelte e dalt. Ez így nem igaz. A város távoli határaiba települt kalocsai szállások lakói, a kalocsai parasztok így énekelték meg kalocsaiságukat. Sokan voltak ők. Kalocsa lakóinak fele e szállásokon élt: Alsóerek, Alsómégy, András-szállás, Bolvári-szállás, Drágszél, Fölsőerek, Gombolyag, Halom, Hillye, Homokmégy, Kákonyi-szállás, Keserűtelek, Kiscsertő, Kistény, Kisüllés, Ludas-szállás, Mácsai-szállás, Negyven, Öregcsertő, Öregtény, Pécsi-szállás, Résztelek, Szakmár, Szalontai-szállás, Vörös-szállás.
A kötet szerzője, Romsics Imre etnográfus az 1984-2018 között végzett saját gyűjtései mellett (közel 2.000 felvétel) feldolgozta azokat a hangfelvételeket is, amelyeket az elmúlt négy évtizedben rögzítettek a közös éneklések, muzsikálások alkalmával – általában az elköltözött unokák örökítették meg az „egzotikus” világot megőrző nagymama hangját. A kötet célkitűzésének elérését segítette a Zenetudományi Intézetben őrzött közel 1000 db hangfelvétel, melyeket 1953-1957 között és 1973-ban rögzítettek.
A Nem messze van ide Kalocsa… című kötet 850 dal kottáját és szövegét tartalmazza. Számos esetben közli a jellegzetesebb variációkat is, így a kötetben közel 900 dallamés több mint 1.100 szövegváltozat jelenik meg.
A kalocsai szállások dalai kiadásának elsődleges célközönsége Kalocsa és a volt kalocsai szállások népe, azok közösségei, akik nemcsak az ősök gazdag népéletével ismerkedhetnek meg, hanem újabb példákat kaphatnak a hagyományápoláshoz, a szellemi kulturális örökség megőrzéséhez. Mindezek mellett a szerző reméli, hogy a néprajzkutatók szakmai közönsége számára is figyelemre méltó lesz a változásvizsgálat eredményeinek azon sora, amely a kalocsai tér- és társadalomszerveződésről, a kalocsai népélet számos területéről értekezik.