Czár János
Czár János 1930. április 5-én született Kalocsán. Udvarukban nemcsak a tíz testvér játszott, hanem gyakran odagyűlt a környék összes gyermeke. E gyermekkori élménynek köszönhető, hogy emlékezetében óriási játéktudást őrzött meg. 14 éves korában édesapja elhagyta a népes családot, ő lett a családfenntartó.
1956-ban kötött házasságot a szintén nehézsorsú Rabata Eszterrel, így került Miskére, felesége szülőfalujába. Ibolya lányuk 1960-ban, Anikó 1962-ben született.
Egy különös véletlen folytán, Miskén ismerkedett meg Tóth Menyhérttel, a XX. század egyik legnagyobb magyar festőjével. Tóth Menyhértet atyai jóbarátjaként tiszteli, legfőbb mesterének tekinti.
Tóth Menyhért biztatására a művészethez ösztönösen vonzódó fiatalember megpróbálkozott az akvarell festészettel és a szobrászattal is. Amellett, hogy keményen dolgozott, hogy családját eltartsa, esténként és minden szabadidejében alkotótáborokba járt. Akvarelljeit, kisplasztikáit, fafaragásait, játékait számos kiállításon bemutatták, így Kecskeméten, Baján, Kalocsán, Kiskunhalason és másutt.
Tóth Menyhért zsenialitásának egyik felismerője, Dr. Bánszky Pál művészettörténész figyelt fel Czár János sokoldalú alkotó tehetségére és autentikus népi gyermekjátékaira. Ő ajánlotta a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely munkatársainak figyelmébe a miskei játékmestert. Generációkat tanított meg a szőrlabda, a vízparti növényekből készíthető játékok, a csuhé, a kukoricaszár és a fűzfavessző adta játékeszközök sokaságának készítésére. Ő maga is ezt érzi legfontosabb feladatának.
Első önálló játékkiállítása Székesfehérváron nyílt meg. A játékkészítésen keresztül aztán egyre tudatosabban kezdett foglalkozni a paraszti kézműves és népművészeti hagyományok felélesztésével és őrzésével. Számos közteret díszítenek szobrai, kopjafái, fa játszóterei. Az Arany Gránátalma díjat 1992-ben kapta meg, a népijáték-készítők közt elsőként a Népművészet Mestere címet 1994-ben, 2002-ben pedig a kalocsai népélet nevezetes kutatójáról, Pécsiné Ács Saroltáról elnevezett díjat hogy csak a legjelentősebbeket vegyük sorra.
Súlyos betegsége miatt leszázalékolták, így egyre több időt fordított az alkotásra, művészkedésre. Közel 200 népművészeti alkotótáborban és gyerektáborban fordult meg játékkészítést és kézművességet tanítva kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Dánia, Hollandia, Svédország, Németország, Olaszország, Izrael, Jugoszlávia, Csehország, Szlovákia, Oroszország nemzetközi alkotótáboraiban, népművészeti kiállításain volt a magyar népi kézművesség elkötelezett nagykövete. A németországi Hirrlingen városában díszpolgárrá avatták.
Jelenleg is Miskén él s bár már kevesebb elfoglaltságot vállal, aktívan alkot.
Kivonat az alábbi tanulmányból:
Bihar Mária Lendvai Kepe Zoltán: A miskei homo ludens. Czár János életútja és játékrepertoárja. In: Cumania 19 (Szerk: Bárth János) Kecskemét, 2003. 315343.
A Motolla Bt. 1993. február 1-én alakult. Az eredeti elképzeléseknek megfelelően a kalocsai népművészet egyik ágával foglalkozik. A hagyományos népi motívumokat felhasználva, egyedi megrendelésre és népi együttesek részére gyárt felsőkonfekciót. Termékskálája igen gazdag, megpróbál minden igényt kielégíteni.
Népművészeti tervezőjük Romsics Lászlóné, a Népművészet mestere.
Elérhetőségük:
Markóné Fazekas Ildikó
6300 Kalocsa, Erdei F. u. 27.
Tel/Fax.: +36-78/461-419, 36-30/9-651-046
E-mail.:
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Romsics Lászlóné (Kerekes Erzsébet) író-pingáló, a Népművészet mestere
1941. november 5-én született Homokmégyen. Édesanyja Zsubori Borbála fiatal korában íróasszony volt. Anyai nagyanyja, Rideg Mária megrendelésre varrta a parasztviselet ruhadarabjait. Homokmégyen ő tanulta meg először a gépi hímzést. Anyai dédanyja a család szükségletére varrta a parasztviseletet. Ha papírhoz jutott, állandóan rajzolt. 1012 éves korában már szoknya aljakat, hétköznaplós ingvállakat és féketőket is kiírt. 1415 évesen saját maga ruhái mellett már több nagylány ruháját és lëtövő humiját is kiírta.
1959-ben beíratkozott a Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezetbe, először kézi-, majd gépi hímzőnek, de mellette írt és pingált. 1989-ben zsűriztette első munkáit. 1993-ban Népi Iparművész címet kapott. 1996 óta szakkört vezet a Homokmégyi Általános Iskolában.
Dániában, Németországban, Ausztriában és Szlovákiában szerepelt bemutatókon. Sokat írt Canadába és az Amerikai Egyesült Államokba. Japán négy nagyvárosában Tokyó, Osaka, Sizuoka, Fukuoka megrendezett kiállításon szerepelt két szobát betöltő cifra pingálása. Egy nagyobb méretű riselinjét ajándékként őrzi a japán császárné. A Fürge ujjak folyóirat több terítőjét bemutatta. 1997-ben a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány pályadíját nyerte.
1998. október 23-án a Magyar Köztársaság Elnöke a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta számára. 2000. április 28-án a Kalocsa Népművészetéért Alapítványtól a Pécsiné Ács Sarolta díj 2000 nevű elismerést vehette át. 2002. augusztus 16-án a Népművészet Mestere kitüntető címet kapta.
Tagja a DunaTisza Közi Népművészeti Egyesületnek, a Kalocsai Sárköz Vendégváró Egyesületének és a Kalocsai Múzeumbarátok Körének.
Irod.: Romsics Imre: Élő népművészet Kalocsán. Kalocsa, 2002. 1820.