Péteri Dénes múzeumi adattáros, Viski Károly Múzeum Kalocsa

A Viski Károly Múzeumban 2012 óta digitalizáljuk múzeumi tárgyainkat. A metaadatokat gyűjteménykezelő rendszerben tartjuk nyilván, a tárgyakat sokfajta technikával és eszközzel fényképezzük.

A múzeum 2021-ben pályázatból szerzett egy digitális mikroszkópot és egy makróobjetívet. A mikroszkóp egy új fajta eszköz számunkra, amit digitalizálásra is használhatunk, ezért ezt egy jellemző, kicsi, régészeti érmén teszteltük, a fényképeket szkenner és fényképezőgép képével hasonlítottuk össze.

A tárgy

2021. 05. 11-én a dunapataji református templom ásatásán a 4. szelvényből került elő a 192-es számú pénzérme. Az ásatás tárgyait Szabóné Lantos Andrea régész főmúzeológus dolgozza fel.

Azért erre a tárgyra esett a választásunk, mert ez egy olyan jellemző, kicsi tárgy, amelynek a digitalizálása nehéz. Az érme lapos, nyomata részletgazdag.

Szkennelés

Az érméket általában szkenneléssel digitalizáljuk. A Viski Károly Múzeum Kalocsa Numizmatikai Gyűjteményének érméit a Canon CanoScan 9000F Mark II szkennerrel dolgoztuk fel.

A szkennelés gyors, egyszerű. A szkenner üveglapjára egy átlátszó műanyag lapot teszünk, hogy az érme ne karcolja össze a szkennert. Az érmét erre tesszük rá, beszkenneljük, megfordítjuk, majd a másik oldalát szkenneljük. Nem kell fények, hátterek, állványok beállításával foglalkoznunk. A kapott tárgyfotó pontos, nincsenek rajta torzítások. A megvilágítás (lapos tárgyaknál) egyenletes, mert a szkenner soronként világítja meg és olvassa le a tárgyat, a fényes tárgyak sem csillognak be. A szkenner felbontása a valós mérethez képest állandó, inch-enként (centiméterenként) mindig ugyanannyi képpontot kapunk, ez nagy tárgyaknál nagy felbontást eredményez.

Ezek a szkennelt, forgatott, vágott tárgyfotók. A színek eredetiek. A színek enyhén telítetlennek tűnnek, az érme elvesztette enyhén barnás fényét.

Az egyenletes megvilágítás és a merőleges, soronkénti leolvasás miatt a domborulatok kevésbé látszanak. Ahol meghajlott az érme, árnyék látszódik.

Ez a tárgy nagyon kicsi, 1,5 cm átmérőjű, ezért az 1200 DPI-s szkennelés is kicsi lett, az érme téglalapja 725 x 715 pixel nagyságú. A kicsi felbontás miatt teljes képernyőn vagy nyomtatva a tárgy életlennek tűnik, nem lehet belenagyítani.

Nagyobb tárgyaknál, fényképeknél, nagyobb érméknél jobban működik a szkenner.

3D-s tárgyaknál, ahol nagyobb szintbeli különbségek vannak, nem működik jól a szkenner, mert a szkenner csak egy (kb. pár milliméteres) szűk sávban éles.

Mikroszkóp

A Toolcraft Digimicro Lab 5.0 egy olcsó, alapszintű digitális mikroszkóp. Apró tárgyak vizsgálatára jó, illetve apró részletek fotózására lehet hasznos.

Az 1,5 cm-es érme a legkisebb zoom mellett is kilóg egy kicsit a képből, ezért a második (teljes) tárgyfotó két képből lett összeillesztve:

A színek eredetiek. A színek túl kontrasztosnak tűnnek, a tárgy eredeti (szemmel látható) színeitől nagyon eltérnek. Ez lehet hogy csak a mikroszkóp beállítása, lehet más fajta mikroszkóp jobb tárgyfotózásra.

A mikroszkóp felülről LED-ekkel világítja meg a tárgyat, így a csillogás a fényes felületen meglátszik. A fénykép 4032 x 3024 pixeles (12 megapixel). A kép általában éles, teljes képernyős nézetnél is a részletek jól látszódnak, szépen kirajzolódnak, a betűk jól olvashatóak, viszont a kép szélein, illetve ahol meghajlott az érme, a kiemelkedéseknél elmosódott a kép.

A mikroszkóp még a szkennerhez képest is szűkebb tartományon éles. A fókusztávolságot kézzel, görgőkkel kell beállítani, és nagyon sokat kell bíbelődni vele, hogy a tárgy felületére essen a fókusz. A sáv, amire a mikroszkóp fókuszál, valószínűleg pár tized milliméter lehet. A legnagyobb zoomnál ez a tartomány még kisebb az érme apró domborulatainak magasságánál is, nem lehetett egyszerre az érme felszínére és a kidomboruló karakterekre, figurákra fókuszálni.

Mikroszkóp tárgylemezként egy vékony műanyag lapot használtam. A tárgyasztalon ezzel könnyen, végig merőlegesben lehet mozgatni a tárgyat, gyorsan lehet különböző részeket fotózni. Ez lehetőséget ad panorámaképek készítésére.

Ezt a panoráma fotót 26 közepes zoommal készített fényképből illesztettem össze számítógépes programmal. Minden kép különböző pozícióból készült, így az életlen részek (amik általában a kép szélén jelentkeztek) mennyisége csökkent. A megvilágítás egyenletesebb, csillogás kevésbé látszik. Jobban hasonlít a kép a szkennerrel készítettre, hiszen a szkenner is több képből (vonalból, pontból) állítja össze a képet. Viszont a panorámakép nem pontos, a számítógép “véletlen” választja ki az egyes képek határait, torzulások keletkezhetnek, egyes részek elromolhatnak, össze-vissza jelenhetnek meg életlen részek.

Itt az első oldal alacsony zoomos képe, közepes zoomos 25 fényképből összeillesztett panorámaképe, közepesen magas zoomos 27 fényképből összeillesztett panorámaképe látható:

A panorámaképek nagy felbontásúak, a vágott képek kb. 25-54 megapixelesek. Viszont a panorámaképek nem tökéletesek, nagyítva észrevehetőek a fényképek határvonalai. Esetleg több fénykép készítésével, a módszer finomhangolásával lehet jobb panorámaképeket készíteni.

Fényképezés

Az érmét a Nikon D5300 fényképezőgéppel, az AF-S DX Micro NIKKOR 85mm f/3.5G ED VR makró lencsével fényképeztem.

Nagyobb tárgyakra az AF-S DX NIKKOR 18-55mm f3.5-5.6G VR II zoom lencsét használjuk, viszont nagyon kicsi tárgyakra az maximális nagyításnál sem tud ráfókuszálni. Illetve a makró lencse pontosabb, kevésbé torzít. Még kisebb, milliméteres tárgyakra már ez a makró lencse sem lenne elég, azokra valószínűleg csak a mikroszkóp használható.

A fényképezőgépet állványra tettem. Fontos, hogy a fényképezett síkkal merőlegesen helyezzem el a fényképezőgépet, hogy ne legyen torz a perspektíva. Ennek beállítása nehéz és nem pontos.

Ideálisan lámpákkal fotóznék, de most nem használtam lámpákat ehhez a teszthez. Viszont mivel állványról fotóztam, a fényképezőgép S (Shutter priority) módját tudtam használni, és nagyon hosszú, 1-2 másodperces expozíciós időt tudtam alkalmazni, így kompenzáltam az alacsony megvilágítást. Ilyen hosszú expozíciós időnél magas F értékeket (kicsi rekesznyílást) és 100-as ISO-t használhatok.

Ez hasznos nagyobb 3D-s tárgyaknál is, ahol P módban, rövid expozíciós idővel, lámpa megvilágításnál is csak magas ISO értékkel és nyitott rekesszel lehet fényképezni, így kisebb a mélységélesség, a tárgy egyes részei elmosódnak. Viszont S módban, hosszú expozíciós idővel 100-as ISO-val, magas (22-32) F értékekkel lehet fotózni.

Hosszú expozíciós időnél önkioldót, rázkódáscsökkentést és persze állványt használok, és a fényképeken nagyítva se látszik romlás.

Ezek a vágott tárgyfotók. A színek eredetiek. A fényképek szépek, a 3 módszer közül a legszebbek, de ezeknek a fényképeknek a beállítása a legnehezebb, ez tart a legtovább. Az érme enyhén barnának tűnik, de talán ezek a színek esnek legközelebb a valósághoz. A fény egyenletes, nem látszódik erős árnyék ott, ahol az érme elhajlott.

Az eredeti fényképen az érme nem tölti be teljesen a képet, de a fénykép nagy felbontású, az érme téglalapja kb. 8 megapixeles, ami elég. Kisebb tárgyakkal lehet esetleg probléma, ha a fókusz miatt nem tudjuk azokat elég közelről fotózni.

Összegzés

Az érme első oldala szkennelve, fényképezőgéppel, mikroszkóppal:

A szkennelés gyors, egyszerű, pontos; fényképek, dokumentumok és lapos, főleg 3-20 centiméteres tárgyak tömeges feldolgozására használjuk.

A fényképezőgép lassú, beállítása nehéz, de szép képeket csinál. Publikációhoz, nem szkennelhető tárgyakhoz használjuk.

A mikroszkóp kép minősége nem ideális, de a legkisebb, milliméteres tárgyakat csak ezzel tudjuk fotózni; erre, illetve tárgyak apró részleteinek vizsgálatára, fotózására lehet jó.