„Kik szabadon éltek-haltak”
1848-as séta kalocsai vonatkozásokkal, érdekességekkel
Március tizenötödikén emlékezzünk azokra, akik hajlandóak voltak tenni hazájukért és elérték, hogy Magyarország kilépjen végre a feudalizmus béklyóiból és a Habsburg Birodalmon belül jelentős önállósággal lépjen a fejlődés útjára. Bár küzdelmüket csak átmeneti siker koronázta – hiszen a bécsi udvarral szemben végül egy elkeseredett szabadságharc bontakozott ki – példájuk a hazafiság különleges és tiszteletet parancsoló megnyilvánulása volt.
A magasztos pillanatok mellett történtek megmosolyogtató események, apróságok, amik szerethetővé teszik az akkori szereplőket.
Induljanak el egy kellemes sétára, melynek során érdekes információkkal gazdagodva kereshetik fel a reformkorhoz kapcsolódó kalocsai helyszíneket, épületeket, utcákat és művészeti alkotásokat. Gondoljanak tisztelettel az akkori hősökre és fedezzék fel a várost a 48-as történetek tükrében.
Az 1848. március 15-én kinyomtatott 12 pontra emlékezve a helyszínekhez, illetve a személyekhez kapcsolódóan 12 kérdést teszünk fel. A kérdésekre adott helyes válaszok kezdőbetűit összeolvasva megtudhatják, hogy milyen italt fogyasztottak szívesen a márciusi ifjak a Pilvax kávéházban.
Kellemes sétát és sikeres megfejtést kívánunk!
Induljon a séta a múzeum udvaráról, ahol rögtön egy ritkasággal találkozhatnak. Petőfi egyetlen sírversét mutatja be az itt látható kiállítás. A sírkő a kalocsai temetőből került mostani helyére. Az alábbiakban pedig megismerhetik a sírvers keletkezésének történetét, Bozsó Ferenc 1972. január 8-án kelt írásából:
Szabó Ferencz Kalocsai kereskedő az egyik pesti vásáron megvette Petőfi első gyűjteményes kötetét, melyet az akkori kiadó a gyorsabb értékesítés érdekében a vásár napján hozott forgalomba, 1847. március 15-én. A kereskedő hazahozta Kalocsára – talán elsőként – a verses kötetet, melyből nemcsak ő, de családja is megismerte és megszerette a költőt.
A következő vásárra menet 1848. március 21-én, a betyárok esetleges támadása ellen kocsiján magával vitt puskája tisztogatása közben, véletlenül agyonlőtte magát Szabó Ferenc.
A gyászbaborult özvegy, családja mély fájdalmának méltóképpeni megörökítésére, fölkereste Petőfit, hogy megkérje férje sírversének megírására. Szendrey Júliát találta otthon, aki nem sok reménnyel kecsegtette: „férjem nem szokott sírverset írni, se megrendelésre verset írni.” Szabóné nem nyugodott bele. Újra elment Petőfiékhez olyankor, mikor a költőt is otthon találta. Szépsége, sírása, bőkezűsége vagy mind a három megígértette Petőfivel, hogy másnap reggelre elkészül a vers. A családi hagyomány szerint a költőtől két sírverset is kaptak. Mind a kettőt rávésték a sírkeresztre.
A kéziratot a család egyik leszármazottja 1882. május 7-én adta át közlésre a Vasárnapi Újság szerkesztőségének. Ez év után a megjelenő Petőfi kiadások már közlik Sírvers címen.
1. KÉRDÉS: SZABÓ FERENC LÁNYAINAK KERESZTNEVEI KÖZÜL MELYIK SZEREPEL AZ ABC-BEN ELŐSZÖR A KEZDŐBETŰJE ALAPJÁN?
................................................................................................................................................................
Mi történt az 1840-es években Kalocsán?
Az 1840-es években Kalocsa környékén a parasztgazdaságokban a piaci helyzet, a közlekedési és szállítási viszonyok miatt vegyes termelés alakult ki, gabonát, zöldséget és gyümölcsöt egyaránt termesztettek. 1843-ban megindult a Dunán a rendszeres gőzhajóforgalom. Kalocsa dunai kikötőjét Foktő–Barákán nyitották meg.
Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc nagy viharai elkerülték Kalocsát. A város hol magyar, hol osztrák uralom alatt állt. A viszonylagos nyugalom ellenére történt néhány jelentős esemény is. Március 22-én a városi tanács kihirdette az úrbéri szolgáltatások eltörlését. A tavasz folyamán körülbelül 300 fővel megalakult a kalocsai nemzetőrség. Május 30-án a városi tanács elrendelte a pénzbeli hozzájárulást az országos nemzetőrség felállítása költségeihez. Az 1849. januári rövid osztrák megszállás után, februárban megalakult a sárközi mozgó nemzetőrség, ami tulajdonképpen gerillacsapat volt. Dunapataj környékén 3 ezer, Kalocsán pedig ezer felfegyverkezett környékbeli gyűlt össze. A hónap végén a sárközi mozgó nemzetőrség Foktőnél három ágyújuk 28 lövésével visszafordulásra kényszerített egy Bajára tartó császári hajót. Júniusban a kalocsai Honvédelmi Bizottmány katonai kórházat létesített a gimnáziumban, ahol a szabadságharc közel 200 sebesültjét ápolták. A sebesültek között egyaránt voltak magyar és osztrák katonák. Az utolsó sebesültek az év végén hagyták el az ideiglenes hadikórházat. Június 21-én Sörös Imre érseki könyvtáros „néplázító” forradalmi prédikációt tartott a főszékesegyházban, amiért a szabadságharc bukása után 10 éves börtönbüntetésre ítélték. Július 25-én a császári csapatok végleg megszállták Kalocsát. A városra 20 ezer forint hadisarcot vetettek ki, amit Nádasdy Ferenc érsek (1845–1851) fizetett ki.
A múzeumból kilépve folytassák a sétát a Szent István király úton a Pilvax Hotelig.
Miért pont a Pilvax volt a márciusi események kiindulópontja?
Mint tudjuk, az 1848-as események egyik kulcshelyszíne a Pilvax kávéház volt. Miért jártak oda a fiatalok? Tényleg ez volt a neve? Az 1838-ban megnyitott kávézót 1842-ben vette át Pilvax Károly, innen a név, amely tehát valódi. Pár évvel később azonban Fillinger János vette bérbe, aki megtartotta ugyan az eredeti nevet, de sok környékbeli mégis Fillinger kávéház néven kezdte emlegetni. A mai Pilvax köz 1–3. számban működő kávéház vonzerejét a fiatalok szemében növelte, hogy közéleti, politikai szempontból fontos intézményekhez volt közel, de ami ennél is fontosabb volt, az egy nagyon is hétköznapi előny. A Pilvaxba járó ellenzéki fiatalok nem tartoztak sem a nemességhez, sem az elit polgári réteghez, így nem vetette fel őket a pénz. Csábító volt tehát számukra az állandó akció: a kávé mellé ingyen járt a reggeli. Petőfi és barátai tehát nem üres gyomorral indultak forradalmat csinálni március 15-én.
2. KÉRDÉS: MIT ADOTT A PILVAX KÁVÉHÁZ ÁLLANDÓ AKCIÓJÁBAN
A KÁVÉ MELLÉ?
................................................................................................................................................................
Most pedig jöjjön a kalocsai Pilvax története!
A műemléki védettséget élvező, történelmi környezetbe simuló épület legnagyobb építészeti értéke az utca felé néző klasszicista homlokzat. A 19. század elején épült lakóházban 1822-ben született Szabó József, aki a szabadságharc idején Kossuth bizalmasaként a salétrom beszerzését felügyelte. A Pilvax szellemi és politikai közösségéhez tartozott Klauzál Gábor, a Szabó család rokona, aki kalocsai tartózkodása idején ebben a házban hunyt el. Emlékét a ház falán tábla őrzi, melyet 1996-ban avatott a Kalocsai Városvédő Egyesület és a kalocsai Katona István Társaság.
Ismerjék meg Szabó Józsefet, akia magyar reformkorszak egyik legelső, legnagyobb, külföldön is elismert geológus-természettudósa, a „kőtelen Alföld szülötte”, a hegységek, kőzetek, ásványok hivatott kutatója volt.
Szabó József (1822–1894) jogász, ügyvéd, bányamérnök, geológus, az ásványtan tanára 1822. március 14-én született Kalocsán, ahova nemesi származású ősei Fertőszentmiklósról érkeztek és telepedtek meg. Alsóbb iskoláit szülővárosában végezte, később Pesten tanult bölcsészetet és jogot. Miközben joggyakorlatát Selmecen végezte, megtetszett neki a bányászélet, és mivel a természettudományokat is kedvelte, beiratkozott a bányászakadémiára. Különösen a kohászat érdekelte. 1844-ben a szünidőben beutazta Morvaországot, Sziléziát, Galíciát. Tanulmányozta a kohókat, gyárakat, ipartelepeket. Tapasztalatait útinaplójában rajzok kíséretében részletesen följegyezte. 1846-ban az ügyvédi diplomát is megszerezte. Anyanyelvén kívül beszélt és írt németül, latinul, franciául és angolul, értett olaszul, szlovákul és görögül. Sokoldalú műveltségéhez még a gyakorlati és elméleti zeneismeret is hozzájárult. 1848. július 5-én Kossuth Lajos sürgősen Budára hívatta, és a bányászati osztályra segédfogalmazónak nevezte ki. 1849-ben Pest kerületi salétrom-főfelügyelőjeként a puskaporgyártásnál segédkezett. A szabadságharc után a budapesti tudományegyetem ásványtani tanszékének helyettesítője lett, ezért megszerezte a bölcsészeti diplomát is 1851-ben.
Nyilvánosságot szerető, páratlanul lelkiismeretes és pontos ember, számos bizalmi tisztség viselője volt. „Élénk, mozgékony szelleme, bő tudással és tapasztalattal párosult finom műveltsége, kellemes modorú, könnyen alkalmazkodó, közlékeny természete, mint az élesztő kovász a kenyérben, úgy hatott a tudományos körökben.”
A házhoz köthető másik személy Klauzál Gábor (1804–1866) politikus, ügyvéd, miniszter, kistétényi birtokos. 1843–1844-ben az országgyűlés Csongrád vármegyei követeként a reformellenzék tagja, Deák Ferenc híve. 1848. április 7-től a Batthyány-kormány földművelés-, ipar és kereskedelemügyi minisztere, a mérsékelt politika híve.
Klauzál Gábor 1866 nyarán Kalocsára rokonaihoz, a Szabó családhoz jött. „A hatvankét éves férfiú már érkezésekor beteg volt. Kalocsai tartózkodása alatt betegsége annyira nagyobbodott, hogy tartózkodási helyére, Szegedre többé vissza nem térhetett és itt utol is érte a halál, a Szabó Mihály-féle, jelenleg az érseki uradalom tulajdonát képező fő-utcai házban, hol, miután a város előkelő közönsége jelenlétében a nagy férfiú hűlt teteme ünnepélyesen beszenteltetett, az akkori háztulajdonos által és fia felügyelete alatt, egy hosszú sátoros kocsin Szegedre vitetett.”
3. KÉRDÉS: MELYIK HÓNAPBAN HUNYT EL KLAUZÁL GÁBOR?
................................................................................................................................................................
A sétát folytassák a Szent István útról balra letérve az Esze Tamás utcán, majd onnan jobbra fordulva keressék föl a Kossuth Zsuzsannáról elnevezett középiskolát a Tomori utcában. Személyén keresztül ismerkedjenek meg a nők reformkori szerepével.
Az asszonyok is részt vettek az országgyűléseken. A közélet, a politizálás kialakításában fontos szerepe volt a szalonoknak, a társas vacsoráknak, a báloknak, a színházi előadásoknak, az irodalmi esteknek. Ezeken az alkalmakon a nők kiálltak a nemzeti nyelv, a kultúra és hagyományok ápolása mellett, divatossá tették a magyaros ruhákat, a magyar zenét, a magyar táncot. Képzeljük magunkat a reformkorba, az 1830–1840-es évekbe, egy pesti bálra a Redoute, a mostani Vigadó épületébe. Széchenyi szorgalmazta, hogy a gazdasági fejlődés és a polgári átalakulás érdekében az arisztokrácia, a vagyonosabb köznemesség és a polgárság nemcsak Bécsben, hanem Pesten is alkosson „társaságot”. Ez a társaság politizálhat, meggyőzheti egymást a nemzetet érintő fontosabb kérdésekben.
Podmaniczky Frigyes írta az 1839-es farsangi bálról: „Abban az időben az országnak, de a fővárosnak is legelső és legnagyobb embere gróf Széchenyi István volt”, a „magas női fényes társaságának legelső és legünnepeltebb főszemélye” Crescence, „ki e bálra a legdrágább csipkével dúsgazdagon díszített tiszta fehér ruhában és szemet kápráztató fényű nagyszerű brillant ékszerrel jelent meg”. A bál táncszünetében Széchenyi megjegyezte, hogy „különös dolog előttem, hogy itt szebbnél-szebb idegen táncokat táncolnak, de a legszebb táncot, a mi magyar táncunkat nem!”
Széchenyi a farsangi bálon rávette Orczy Istvánt és unokahúgát, hogy magyar táncot járjanak, s ezáltal is egyre divatosabbá vált a nemzeti hagyományok ápolása. 1837-ben nyílt meg a Pesti Magyar Színház, ennek előadásait látogatták a miniszterfeleségek is. A jótékonykodás mellett kapcsolataikat is felhasználták a magyar ügy érdekében.
Széchenyi így írt a magyar asszonyokról 1830-ban, a Hitel című művének ajánlásában: „Honnunk szebblelkü asszonyinak. […] Ti viszitek karjaitokon életbe a’ kisded nevendéket, ’s jó Polgárrá nevelitek; a’ Ti nemes tekintetetekbül szí a’ férfi lelki erőt ’s elszánt bátorságot. ’S ha léte alkonyodik a’ Haza ügyében, Ti fontok koszorút homloka körűl. Ti vagytok a’ polgári Erény s’ Nemzetiség védangyali, melly Nélkületek higyjétek soha ki nem fejlik, vagy nem sokára elhervad, mert Ti vontok minden körűl bájt ’s életet. Ti emelitek egekbe a’ port ’s halhatatlanságra a’ halandót. Üdvözlet és hála Néktek!”
Nők a forradalomban: Kossuth Zsuzsanna és Szendrey Júlia
A hölgyek 1848–1849-es szerepvállalásáról sajnos kevés szó esik, pedig voltak, akik nemcsak férjük és fiaik támogatásával, hanem a csatatéren is harcoltak a magyar szabadságért.
Kossuth Zsuzsannát, Kossuth Lajos húgát 1849. április 16-án a tábori kórházak főápolójának nevezte ki a kormányzó. Három hónap alatt Zsuzsanna körülbelül 70 tábori kórházat szervezett meg.
Szendrey Júlia 18 évesen ismerkedett meg Petőfivel. Egy évvel később 1847. szeptember 8-án összeházasodtak, még abban az évben, 1848. december 15-én megszületett gyermekük is. Júlia a naplójában szenvedélyesnek és boldognak írja le a házasságukat, melynek Petőfi halála vetett igen hamar véget.
Júlia 1848. március 14-én éjjel francia mintára kokárdát készített férjének, magának pedig nemzeti színű főkötőt. Saját szellemi terméke, hogy a fejfedő helyett a kokárdát a szív fölé helyezte. Március 15-én este már mindenki ezt hordta, s azóta is így ünnepeljük március 15-ét. Az 1848-as forradalom óta hazánkban a kokárda a függetlenség, a szabadság szimbóluma. Júliának köszönhetjük tehát az első kokárdát, de ő azért több volt, mint egy múzsa. Szendrey Júlia író, költő, műfordító volt, írásai rendszeresen jelentek meg az Életképekben, az akkori legnagyobb példányszámú társasági lapban.
A nagy nap előestéjén
1848. március 14-éről naplójában így írt Petőfi: Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt, bátor, lelkesítő, imádott kis feleségemmel, ki mindig buzdítólag áll gondolataim, terveim előtt, mint a hadsereg előtt a magasra emelt zászló. Azon tanácskoztunk, mit kell tenni, mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell és mindjárt holnap... hátha holnapután már késő lesz!
4. KÉRDÉS: A KÖZÉPISKOLA HOMLOKZATÁN OLVASHATÓ NÉVADÓ UTÁN SZEREPLŐ SZÓNAK MI A KÖZÉPSŐ BETŰJE?
................................................................................................................................................................
A sétát folytassák a Bozsó Ferenc utcán át a Szentháromság térre, ahol a zongoravirtuóz Liszt Ferenc szobrát keressék fel.
A korabeli feljegyzések elmesélik hogyan kapcsolódik Liszt Petőfihez
Petőfi mindent megtett, hogy élőben láthassa Liszt Ferencet koncertezni.
Petőfi 1839. szeptember 6-án beállt katonának a Sopronban állomásozó gyalogezredbe. Az őszt és a telet Sopronban töltötte, keresztülment az újonc-kiképzésen, végezte a katonai gyakorlatokat, főzött, mosogatott, súrolt, havat hányt. A soproni posta előtt sokszor állt őrt dermesztő hidegben. Rossz dolga volt, mert durva bakancsos-társai gyűlölték benne a tanult embert. Ha szabad ideje volt, kijárt soproni barátai közé, az evangélikus líceumból könyveket kért kölcsön, az őrágyon heverészve Horatiust, Schillert, Vörösmartyt és Jósikát olvasott.
1840-ben Liszt Ferenc Sopronban koncertezett, mint európai hírű zongoravirtuóz. Árvízi hangversenyei után az egész ország hangos volt a még nem is egészen harminc éves művész nevétől, amikor február 18-án ismét hangversenyt adott az újjáépített Kaszinóban, amelynek bevételét a helyi kisdedóvó intézet, a szegény mesterlegények és szolgálók kórháza, valamint a zeneegyesület javára ajánlotta fel. Másnap Lisztet Sopron város díszpolgárává választották. Részlet a Pressburger Zeitung 1840. február 28-i számából:
A koncert híre messzire elterjedt, és a fogadók megteltek vendégekkel… Amikor Liszt 18-án este a nagy kaszinóterembe belépett, ezerhangú ‘Éljen’ kiáltás üdvözölte. Játékát, vagy akár csak a hallgatókra tett hatását nem is kísérlem meg leírni. Ó, nem ! Két emberi kéz nem képes erre. Kell, hogy Lisztnek legyen még egy pár láthatatlan keze is, amelyek a láthatóval együtt játszanak.
A hangverseny műsorlapján az operafantáziák és átiratok között Randhartinger Benedek udvari énekes lépett fel Schubert-dalokkal, Liszt kíséretével.
Ezen a hangversenyen ott volt a közönség soraiban Petőfi Sándor (akkor még Petrovics Sándor). Barátja, Ágai Adolf később így idézte fel az eseményt: Szerencsétlenségére ugyanez este megint valami kötelessége akadt Sándornak, kinek lángoló szíve annak hallatára, hogy Liszt Sopronban játszani fog, csaknem hamuvá égett a vágytól. A barátok azonban segítettek a bajon. Petőfit bebújtatták valami frakkfélébe, fejébe nyomtak egy magas tetejű kalapot, a kaszárnyából kiszöktették és szerencsésen bejutottak a színházba. Sándort másnap természetesen kurtavasra verték.
Liszt Ferenc (1811–1886) többször is járt Kalocsán, meghívója és vendéglátója Haynald Lajos (1816–1891) bíboros, kalocsa-bácsi érsek volt, akihez baráti szálak fűzték.Eskulits Tamás kecskeméti szobrászművész Liszt Ferencről készült bronzszobrát a Szentháromság tér gesztenyefái alatt, a zeneszerző halálának 100. évfordulója alkalmából állították.
5. KÉRDÉS KIK HORDJÁK AZT A RUHÁT, AMIT LISZT FERENC A KÖPENYE ALATT VISEL?
................................................................................................................................................................
A térről a Hunyadi János utcán át folytassák a sétát, majd forduljanak balra a Plébánia közbe. A köz egy kis szakaszán átsétálva forduljanak jobbra és haladjanak a Sörös Imre utca egy rövid szakaszán és fedezzék föl az utca hangulatát.
Ki volt a bevezető szövegben már megemlített „néplázító” érseki könyvtáros?
Sörös Imre 1817. október 13-án Dunaföldváron született. Pesten a Religio és Nevelés című folyóiratnál szerkesztői segédnök volt. Kalocsára kerülve érseki könyvtáros lett. Erősen hatottak rá a forradalmi eszmék, ő volt a kalocsai Olvasóegylet, később a „Szabadság Társaságá”-nak az elnöke. Az 1849. június 21-én elmondott prédikációja volt az, ami megpecsételte sorsát. Sorra vette a társadalom csúcsán állókat: a királyt, a főpapokat és a nemeseket, lerombolta a nép szemében eddig rettegve tisztelt tekintélyüket. A prédikáció végén mondottakban pedig nagyon kemény szavakkal átkozta meg a személyében szent és sérthetetlen uralkodót. Forradalmi prédikációja hatalmas szálka lett a császár szemében, ezért ő kapta a legsúlyosabb büntetést, tíz év várfogságra ítélték.
Anyja özvegy Sörös Ferencné többször is írt az érsekhez, hogy eszközölje ki fia szabadon bocsátását. Az érsek megígérte az aggódó anyának, hogy mindent el fog követni ügye érdekében, de Sörösnek akkor is le kellett töltenie hat évet fogságából. Büntetése alatt az egyházmegye pénzsegélyeket küldött neki. 1856-ban szabadult. Jankováci káplán lett, később dunapataji plébános. 1887-ben halt meg Dunapatajon.
6. KÉRDÉS: SÖRÖS IMRE MELYIK CSALÁDTAGJA KÉRTE AZ ÉRSEK KÖZREMŰKÖDÉSÉT FIA ÜGYÉBEN?
................................................................................................................................................................
A Sörös Imre utca 13/B számú háznál forduljanak jobbra a Haynald Lajos utcába. Néhány méter megtétele után balra fordulva folytassák a sétát a Hunyadi utcában, majd onnan jobbra letérve sétáljanak el a Negyvennyolcasok terére.
A téren először keressék fel Petőfi mellszobrát, ami Kovács Ferenc Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása. A mellszobrot 1966-ban állították fel az Érsekkertben, majd 2002-ben áthelyezték a mostani helyére. A szobor a Kalocsai Települési Értéktár része.
A lánglelkű költő az 1848. márciusi eseményekről így vall naplójában:
„Pest, március 15-én 1848.
Szabad a sajtó! ... Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs ... Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság! először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözellek oly magas örömmel, a milyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet!
Oh szabadságunk, édes kedves ujszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utolsó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt ... s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség!...
Késő éj van. Jó éjszakát szép csecsemő... szép vagy te, szebb minden országbéli testvéreidnél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak; és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szívek. Jó éjszakát! ... ha elalszom, jelenj meg álmamban úgy, a milyen nagynak, ragyogónak, a világtól tiszteltnek én reméllek!”
Hogy miként zárta az estét Petőfi Sándor nem tudjuk. De az tény, hogy pontosan 9 hónappal később, 1848. december 15-én megszületett Szendrey Júlia és Petőfi Sándor közös gyermeke, Petőfi Zoltán.
7. KÉRDÉS: A PETŐFI-SZOBOR ALKOTÓJÁT MILYEN DÍJJAL TÜNTETTÉK KI?
................................................................................................................................................................
A tér egy másik pontján a Batthyány-kormány szoborcsoportját kereshetik fel. Szintén a Kalocsai Települési Értéktár része a Benedek György Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása. Kalocsa elsőként állított emléket az első felelős magyar kormánynak. Az 1848-as szoborkompozíciót három részletben, több év alatt állították fel. Elsőként Batthyány Lajos ülőszobrát avatták fel egy gloriette ívei alatt 2008. október 6-án. Őt követték a kormány minisztereinek posztamensen álló üreges mellszobrai. Sorrendben először Szemere Bertalan belügyi, Deák Ferenc igazságügyi, Kossuth Lajos pénzügyi, Széchenyi István közmunka és közlekedésügyi, majd Eötvös József vallás és közoktatási, Mészáros Lázár hadügyi, Klauzál Gábor földművelési, ipar és kereskedelemügyi és Esterházy Pál Antal, a király személye körüli miniszter mellszobrai. A Kossuth-címert a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely közössége formázta Turi Endre festőművész vezetésével. Az emlékmű felállítását 2010-ben fejezték be.
8. KÉRDÉS: KOSSUTH MELYIK TÁRCÁÉRT VOLT FELELŐS?
................................................................................................................................................................
A kormány tagjait most rendhagyó módon nem a tevékenységük bemutatásával, hanem az akkori arcszőrzet viselési divat alapján hozzuk közelebb Önökhöz.
Bajusz, szakáll vagy mindkettő?
Az Első Független Felelős Magyar Kormány tagjai – akik 1848. április 11-én tették le az esküt, - és október 2-ig voltak hivatalban – elsősorban történeti szerepük, küldetésük miatt érdemelnek figyelmet, de szakáll-viseletük is „beszédes”.
A négy főnemes és öt köznemes közül egyedül herceg Esterházy Pál, „a király körüli személyi ügyek” felelőse az, akit bajusz és szakáll nélkül látunk. Ez nem véletlen, hiszen személye a nyugat-európai „felső körök” divatját képviselte: a kifogástalan modorú arisztokrata és tapasztalt diplomata korábban nyugati országokban teljesített szolgálatot, a Batthyány kormányban pedig a birodalmi érdekek és az uralkodóház képviselője volt, aki a „korona és a nemzet közötti” közvetítő szerepét töltötte be.
Ezzel szemben a „rebellis magyarok” kormányának miniszterelnöke, gróf Batthyány Lajos hatalmas, tekintélyt parancsoló szakállal látható. Főúri származása ellenére már az 1839–1840-iki országgyűlésen az ellenzéki mágnás-csoport vezetője. Az ellenzék egyik vezéreként, szervezőjeként az 1843–1844-es országgyűlésen is ő vezette a főrendi házi ellenzéket, s jelentős szerepet játszott az Ellenzéki Párt megszervezésében is.
A Batthyány Kormány további 5 tagja Kossuth-szakállt viselt – gróf Széchenyi István és báró Eötvös József ugyanúgy, mint a köznemes Klauzál Gábor, Szemere Bertalan és maga Kossuth. Ketten nem viseltek szakállt, de „rendes” bajuszuk nekik is volt. Klauzál Gábor népszerű reformpolitikus, ünnepelt szónok, a polgári átalakulásért küzdő reformellenzék vezére, az első felelős magyar kormány földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere volt, később ő lett az, aki Deák Ferenccel a kiegyezést előkészítette. A róla készült ábrázolásokon mindenhol Kossuth-szakállt viselt, tekintélyes méretű bajusszal, és zsinóros kabátot – az akkori szokásnak megfelelően. A korabeli visszaemlékezések szerint 1832–1844 között felszólalásait mindig tapsvihar követte – tehát felkészültsége, lelkesült előadása, és külső megjelenése egyaránt garantálta számára a sikert.
9. KÉRDÉS: A NEMZETI DAL UTOLSÓ VERSSZAKÁBÓL MELYIK SZÓ HIÁNYZIK?
Hol sírjaink domborulnak,
........................... leborulnak
A séta következő állomása a Malatin tér 5. szám alatt található Porcelánfestő Manufaktúra épületének falán található emléktábla lesz. A sétát megtehetik a Szent István király úton, vagy a Tomori utcán is. Útközben felidézzük a korabeli eseményeket.
Sajátos nyomdagépfoglalás Landereréknél.
1848. március 15-én reggel a Pilvaxból induló ellenzéki fiatalok az egyetem érintésével 10 órára érkeztek a Landerer–Heckenast-féle nyomdához. A tömeg ekkorra már kétezer fősre duzzadt. Közismert, hogy itt nyomtatták ki a Nemzeti dalt és a 12 pontot, de azt már kevesebben tudják, hogy Landerer nem tanúsított nagy ellenállást, sőt inkább együttműködő volt. A tulajdonos, Landerer Lajos kérte a fiataloktól a cenzori pecsét bemutatását, hiszen csak azzal lehetett bármit is kinyomtatni. Mivel ez nem volt, a fiatalok már éppen indultak volna el a nyomdától, amikor a tulajdonos megsúgta nekik, hogy akár el is foglalhatnának egy nyomdagépet. Így rajta sem kérhetnek számon semmit, elvégre erőszakkal vették rá a munkára. Beindították tehát a gépet, és nyomni kezdték a röpiratokat. A szabad sajtó első termékét, a röplapok első példányait az ablakon szórták ki a várakozó tömegnek, majd Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt – amit korábban versszakonként, fejből írt le egy papírra a betűszedőknek, mivel az eredeti példányt otthon felejtette.
A Malatin – Holmeyer duó Pesten és Kalocsán.
Holmeyer Ferenc és Malatin Antal nyomdászok, Kalocsa második nyomdájának alapítói. Holmeyer Ferenc (Pest, 1823. december 1. – Kalocsa, 1889. május 28.) Tizenkét éves sem volt, amikor 1835. április 15-én nyomdásztanoncként került Landerer Lajos pesti nyomdájába. Ott ismerkedett meg későbbi kalocsai üzlettársával Malatin Antallal, aki 1833. november 1-én került a Landerer nyomdába. Felszabadulása után, 1840 áprilisában a korabeli gyakorlatnak megfelelően külföldi vándorútra indult. Főleg német nyelvterületen vándorolt: Ausztria, Svájc és Németország városaiban tökéletesítette mesterségbeli tudását. 1844 nyarán visszatért Magyarországra, a pesti Landerer és Heckenast nyomdában lett gépmester, ahol Malatin Antal (Gödöllő, 1820. február 28. – Kalocsa, 1905. október 6.)1841 óta szedőként dolgozott.
1848. március 15-én a szabad magyar sajtó első termékeit, a Nemzeti dalt és a 12 pontot Malatin Antal szedte ki és Holmeyer Ferenc nyomtatta. A forradalmi magyar kormány bankjegynyomdájának gép-mestere volt Holmeyer 1849 januárjáig, amikor a jegynyomda a kormánnyal együtt Debrecenbe költözött. Utána visszakerült a Landerer és Heckenast nyomdához, ahol 1857-ig dolgozott.
Az 1856. december 15-én önállósult Malatin Antal 1857. április 17-én szerződést kötött Holmeyer Ferenccel egy Kalocsán felállítandó nyomdára. Még abban az évben berendezték a nyomdát az egykori piarista nyomda helyiségében a Fő utcán. Később a Malom utcában vásárolt épületbe telepítették a nyomdát. 1882 augusztusában megszüntették az üzletközösséget. Holmeyer Ferencé maradt a Malom utcai ház a nyomdával, Malatin Antal pedig új nyomdát alapított. Holmeyer Ferenc leányát, Laurát 1872. november 12-én feleségül vette Werner Ferenc kalocsai könyvkötő, aki Holmeyer halála után átvette a nyomda vezetését, és 1890-ben saját Úri utcai házába költöztette. A ház ma már nincs meg, helyén a Városi Képtár Hunyadi utcai épülete melletti park található. 1948 márciusában a kalocsai Ipartestület nagytermének falán, ahol most a Porcelánfestő Manufaktúra működik, a két kalocsai nyomdász emlékére emléktáblát helyeztek el.
Ugyanakkor az Ipartestület előtti Szent János teret Malatin térnek, a Hunyadi utca végén lévő Szent György teret Holmeyer térnek nevezték el. A Malatin tér ma is megvan. A Holmeyer teret Obermayer Ernő paprikakutató halála után, 1970-ben Obermayer térre változatták.
10. KÉRDÉS: KINEK A NYOMDÁJÁBAN VOLT NYOMDÁSZTANONC
HOLMEYER FERENC?
................................................................................................................................................................
11. KÉRDÉS: KIK ÁLLÍTOTTÁK AZ EMLÉKTÁBLÁT?
Kalocsa és járása ....................................................................................
Sétáljanak vissza a Viski Károly Múzeumba. Útközben elolvashatják, hogy mit ivott a reformkor embere.
Vajon milyen borral koccintottak a 12 pontot megfogalmazó márciusi ifjak, miközben elindították a magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményét?
„Igyunk jóbarátim, mostanság,
Bor a megtestesült bátorság,
Pedig nekünk ez kell, nem egyéb,
Öntsük hát magunkba hevenyén.”
Petőfi Sándor több versében is kifejezte szeretetét és lelkesedését a „gondűző borocska” iránt, ám az idézett Bordal című verse már a forradalom és szabadságharc felfokozott érzelmi viharában született 1848 márciusában.
Mivel PestBuda csapvize ihatatlan volt, ezért a magyar reformkorban vagy forralt vizet (teát, kávét) kényszerültek inni, vagy alkoholos italokat. Mindezek ellenére nem volt jellemző az értelmiség tagjaira a mértéktelen italozás, a borgőzös mulatozás. A XIX. századtól kezdve egyre népszerűbbé váltak a kávéházak, ahol az írók, a költők, a művészek és más gondolkodók órákat töltöttek.Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc eseményeinek meghatározó helyszíne egy kávéház volt. Itt is, ahogyan jellemzően a kor többi kávéházában változatos étel- és itallappal várták a vendégeket. Természetesen sokféle kávét lehetett kapni, de népszerű volt a forralt bor és sör, valamint a szintén forralt bor alapú puncsok és a krampampuli is.
12. KÉRDÉS: MIBŐL HAJTANAK KI A SZŐLŐVESSZŐK, MELYEKEN LEVÉL, KACS, VIRÁGZAT, MAJD TERMÉS FEJLŐDIK?
................................................................................................................................................................
A megfejtés:
| 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9. | 10. | 11. | 12. |
Köszönjük, hogy részt vettek a sétán és megválaszolták kérdéseinket.
A séta kiinduló és végpontja a Viski Károly Múzeum udvarán található, a Petőfi-sírverset bemutató kiállítás. A programot támogatta a Nemzeti Kulturális Alap Petőfi 200 Ideiglenes Kollégiuma.
F.k.: Romsics Imre múzeumigazgató