A komáromi asztalosok festett ládái nem voltak ismeretlenek a kalocsaiak előtt, az asztalosok előállította bútorok mégiscsak a XIX. század elejétől kezdtek rohamosan terjedni. A kalocsai asztalos céh alapszabályát 1819-ben hagyta jóvá I. Ferenc császár. A komáromi gyökerekből kifejlődött kalocsai bútorfestő központ első datált darabja 1840-ből ismeretes. A sötétkék alapra duflapiros (cinóbervörös), sárga, fehér, zöld virágokat, tulipánt, rózsát és gyöngyvirágot festettek, néha madarat.
"A legkevesebb eredetiséget ezek a minták mutatják, hisz asztalosok vagy azok útmutatása szerint íróasszonyok csinálták, mint Nagy Pöre néni Homokmégyen. De utóbbiak kezét is megkötötték, erősen befilyásolta őket a megrendelő asztalos szegényes ízlése" - írta Eckert Irma 1935-ben. Alig fél évszázados virágzás után, a XIX. század végén eltünt a festett asztalosbútor. A XX. század elején a pingálóasszonyok még festettek világoskék alapú bútorokat, de már nem a hagyományos-, hanem a pingálás és a hímzés korai motívumaival: tulipán- és rózsaváltozatok, csillagvirág, gyöngyvirág, liliom, pillevirág. Három évtizedes szünet után - a faragáshoz hasonlóan -, új technikával és új motívumvilággal élesztették újjá a bútorfestést. A pingálás és a hímzés legújabb stílusának teljes motívumkészletét ráfesttették az archaizálási szándékkal újonnan kitalált bútorokra. Ezen erőltetett stílus nem tudott divattá válni, kizárólag az előállítási körzeten kívüli piacon tudták értékesíteni.