2003 szeptemberében, villanyvezeték fektetés közben megbolygatták a középkori főszékesegyház falait. Az elrendelt leletmentést 2003. 09. 11 -- 2004. 02. 13. között végeztük el. Ez idő alatt 40 m2- es felületen 89 objektumot tártunk fel: 1 neolitikumi gödör (Dunántúli Vonaldíszes Kultúra), 6 kelta gödör, 1 kelta árok, 69 sír (Árpád-kori, későközépkori), 12 falazás a főszékesegyház különböző korszakaiból.
A középkori temető többrétegű volt. Az Árpád-kori sírokban általában bronz hajkarikát találtunk. A 16. objektumban (sír) aranygyűrűt, aranyozott ezüst füles gombokat és az egykori szövetbe szőtt aranyszálakat sikerült megfigyelnünk. A 73. objektum (sír) csontvázának medencéjén pedig egy aranyozott bronzcsat feküdt. Három sír (65. 69. 71. objektum) nagyméretű, élére állított kőlapokkal volt körberakva. A 69. és 71. objektum csontvázának melléklete nem volt, a 65. objektumban csontváz sem volt.
A későközépkori sírokban viseleti tárgy általában nem volt. Egy-két sírban találtunk bronz füles gombokat, párizsi kapcsot, bronzmedálos-üveggyöngyös nyakláncot (75. objektum).
Megtaláltuk az első székesegyház ÉK-i falának az alapozását (1 objektum). Körülbelül 150 cm széles és 140 cm magas (mély). Válogatott, laposabb, élére állított mészkőkövekből mészhabarcs ágyba rakva építették több sorban.
A középkori főszékesegyház kereszthajójának részleteit is kibontottuk (2., 3., 20. objektum). Alapozását nagyméretű mészkőkövekből rakták, maga a fal trachit (andezit) kváderkövekből áll. Körülbelül 130 cm széles, a fal az alapozással együtt 280 cm magas.
A leletmentés előzményeiről -- Romsics Imre: Rejtőzködő kincsek a kalocsai Szentháromság tér alatt (In: Magyar Múzeumok 1999. évfolyam 4. szám 15 -- 17. p.)
Kalocsa. Ismerősen hangzó név. Talán mindenki ismeri gyönyörű népművészetét, piros aranyát a paprikát, de nem biztos, hogy mindenki ismeri az Alföldön egyedülálló barokk városközpontját. Minden diák tudja, hogy Mohácsnál Kalocsa érseke vezette a magyar seregeket. De tudják-e, hogy Kalocsa első érseke, Asztrik hozta el Rómából a Szent Koronát. Elhallgathatjuk-e ezt az államalapítás közelgő Millenniumán?
Kalocsa főtere a végletek tere. A világ egyik legszerencsésebb, ugyanakkor a legszerencsétlenebb közterülete. Szerencsés, mert érintetlenül maradt meg az Alföld egyetlen barokk városközpontja. Szerencsétlen ugyanakkor azért, mert vastag földréteg fedi el előlünk az államalapítás korabeli Kalocsát. Gyönyörű kincseket rejthet e föld. Gyöngyszemei meg-megvillantak a történelem során, de módszeres, mindenre kiterjedő ásatás sohasem volt ezen a főtéren.
A honfoglalás után a Kalocsai Sárköz a központi törzs, Árpád családjának szállásterületéhez tartozott, bizonyítják ezt Solt, Szentkirály, Fajsz és Szentistván helyneveink. A központi törzshöz tartozhattak azok a családok, akiknek emlékét Kalocsa, Hillye, Bátya és Pataj helyneveink őrizték meg. A Kalocsai Sárköz fontosságát és fejedelmi központ jellegét mutatják a honfoglaló magyarok által letelepített keleti szláv eredetű és a normann varég segédcsapatok, melyeknek emlékeit Orosz puszta és Varajt helynevek hagyományozták ránk. A Hartvik legenda időbeosztásából számítva 1001-re tehető Kalocsa első említése - prov-s in 10 partibus episcopatus, ... cognoscens ... dux ... Asscrici religionem ... ei ... Colocensis episcopatus dignitatem obtulit. Nevét az ótörök eredetű, maradék jelentésű Kolocha (1273) személynévből kapta magyar névadással.
Kalocsa valószínűleg az Árpádok egyik korai családi központja volt. Stratégiai fontosságát, korábbi lakottságát és talán erődítettségét mutatja, hogy az államalapító Szent István királyunk az elsők között alapította meg püspökségét. Első püspökévé a pécsváradi apátot Asztrikot nevezte ki, aki neki a koronát hozta Rómából. A kalocsai püspökség érseki rangra emelésének körülményei tisztázatlanok, ideje vitatott. Az egyik vélemény szerint Sebestyén esztergomi érsek 1005 körüli megvakulásakor Asztrik foglalta el az érseki széket, majd Sebestyén felgyógyulása után érseki palliummal tért vissza Kalocsára. Asztrik az egyházépítés mellett 1010 táján főszékesegyházat épített Kalocsán. Az Árpádok szállásterületének délkeleti szögletében lévő Kalocsa lett a római katolikus vallás déli és a keleti irányú terjesztésének központja. Szent László király a XI. század végén egyesítette a Bácsba áthelyezett szerémi görög püspökséget a kalocsai latin érsekséggel. 1093-tól rövid ideig Bácsban székeltek az érsekek, s ettől az időtől kezdődően a XX. század közepéig kalocsa-bácsi érseknek nevezték magukat. A kalocsai egyházmegye területéhez tartozott az erdélyi, csanádi, nagyváradi, zágrábi és a szerémségi püspökség. 1219-ben Csák Ugrin királyi kancellár foglalta el az érseki széket, ettől kezdve többnyire Kalocsa érsekei töltötték be a kancellári tisztséget. Csák Ugrin 1230 előtt építette a Szent Pál tiszteletére szentelt nagyobbik kalocsai egyházat. 1233-ban az érsekség 1 tömény (10.000) sókockát tarthatott meg a királyi sóból. Szabályos kanonoki testülettel rendelkező káptalanjában tüzesvas próbákat tartottak. Ugrin érsek 1241-ben elesett a tatárok elleni muhi csatában, s az egyházmegye is súlyos károkat szenvedett. 1311-ben Károly Róbert megerősítette az érsekség népeinek mentességét a királyi adók és a bíráskodás alól.
A Kalocsai Főegyházmegye első három évszázada a születés és az újjászületések évszázada volt. E korszak megbecsülhetetlen értékű kincseit rejtheti a Szentháromság tér mélye.
1010 táján érkezett újra Kalocsára az esztergomi érseki székből Asztrik, aki az egyházszervezés mellett főszékesegyház építésébe kezdett. Henszlmann Imre 1869-1870-es, valamint Petrovácz Gyula és Foerk Ernő 1907-1912-es ásatásai derítettek fényt a kalocsai főszékesegyházak építéstörténetére. Henszlmann Imre véleménye, hogy a jelenlegi főszékesegyház a harmadik. Foerk Ernő szerint Nagy Lajos uralkodása idején Franklói István (1367-1382) vagy Helfenstein Lajos báró (1383-1391) érseksége alatt a második főszékesegyházat gót stílusban átépítették, két toronnyal látták el, így vegyes román-gót kinézetű volt. A Nemzeti Múzeumban őrzött, gótikus stílusú oszlopfő és talpazatmaradványok keletkezését erre a korra datálja. Az ásatások során előkerült falmaradványok tanúsága szerint a főszékesegyház falazatköve zöld trachit, díszkövei fehér és vörös márványból voltak, tehát tükrözte a hármas magyar nemzeti színt, melyet Nagy Lajos király használt először.
A Szent István korabeli főszékesegyház kapujának díszítéséből megmaradt egy faragott kő, melyet a Nemzeti Múzeumban őriznek. Az érseki kripta 1910-es építésekor került napfényre az a sírkamra, mely az ásatást vezető Foerk Ernő szerint Asztrik (1000-1012), mások szerint Győri Saul érsek (1192-1202) földi maradványait tartalmazta. A koporsót öt darab vörös márványlap fedte. Az erőteljes férfi csontváz mellett egy kis méretű ezüst kehely feküdt paténával, ezüst pásztorbot fanyéllel, ennek alján tüske vasalással. A ruhafoszlányok között arany főpapi gyűrű, kis arany mellkereszt és három érseki palliumtű volt. A csontokat a márványlapokkal együtt a kriptában helyezték el. Valószínűleg még az első templom korszakából való az a vörösréz kehely, melyet a falakon kívüli sírban talált Henszlmann Imre.
Kalocsa második főszékesegyházát a XIII. század elején, Csák Ugrin (1219-1241) érseksége alatt építették. Ebben az időben kőfaragó műhelyt alapítottak, melynek vezetője Martinus Ravegu lehetett. Entz Géza feltevése szerint az esztergomi palota egyik francia származású vezető mestere volt, s az építkezés befejezése után került Kalocsára. A műhelynek több értékes faragványa maradt az utókorra. A legértékesebb alkotás egy kb. 20 cm magas, vörösmárványból faragott királyfej, mely az Árpád kori plasztika legszebb darabja. A főszékesegyház kapuját díszítő királyok galériájának volt tagja. Eredetijét a Szépművészeti Múzeum őrzi. Értékes az a két emberalakos oszlopfő, melyet az érseki palota lépcsőházának falába építettek be. Az egyik két ülő jobbágyot, a másik Ádámot és Évát ábrázolja.
Mivel nem volt szokás abban az időben a sírkövek feliratozása, különösen érdekes Martinus Ravegu sírköve, melyet az érseki kincstárban állítottak ki. A sírkő szövege: MARTINUS RAVEGU LAPICIDA JACET HIC, azaz ITT NYUGSZIK RAVEGU MÁRTON KŐFARAGÓ MESTER. Számos szép oszlopfőt, konzolt és egyéb faragványt őriz még a Viski Károly Múzeum és a Nemzeti Múzeum.
Különösen értékes az a vésett szalagfonattal ékített, kerekített végű, bronzlemezekből illesztett kalocsai körmeneti kereszt, melyet villanyoszlop állítása során találtak a Katona-ház sarkánál.
Kozák Károly 1966-ban újraértékelte az addigi ásatások eredményeit, s az Asztrik által épített templomot az alábbiak szerint írta le: A kalocsai székesegyház első építési szakaszában egy nagy, félköríves szentéllyel záródó, téglalap alaprajzú, egyhajós templom lehetett. [...] Ez az egyszerű templom - alaprajzi elrendezését, arányait tekintve - hasonló a pécsváradi és zalavári bencés apátságok templomaihoz, méretben nem sokkal nagyobb azoknál. Tornyai ez időben még nem lehettek. Talán a XI-XII. század fordulója táján a templomot NY-i irányba meghosszabbították és feltehetően később két tornyot építettek a NY-i homlokzat elé. E falmaradványokra épült fel később - K felé visszatolva - a két torony szerű épületrész, amelyet Henszlmann a négytornyos elrendezésű székesegyház NY-i tornyainak tartott. Henszlmann felmérési rajzának hitelessége, valamint a közeli pécsi és székesfehérvári példák nem engedik meg, hogy teljesen elvessük ezt a feltevést. A Képes Krónika ábrázolásait sem tarthatjuk teljesen légből kapottnak. A fentiek után azonban ez semmiképpen sem tehető az első építési szakaszba. A végső szót e kérdésben egy hitelesítő ásatás mondhatná csak ki.
Szerencsések vagyunk? Hiszen a rossz tájolás miatt az Asztrik által épített főszékesegyház tornyai és hajójának egy része a Szentháromság tér alatt találhatók. Néhány lelet csupán amit eddig láthattunk. De mit rejthet még a föld? A Kozák Károly által óhajtott hitelesítő ásatásnak itt van az ideje. Hiszen ezer év telt el. Ezer év. Ezer év után vissza kell tekintenünk. Sok fontos dolog van e világon, de hagyhatjuk e, hogy a koronát hozó Asztrik által épített kalocsai főszékesegyházat ne tárjuk föl az államalapítás Millenniumán? Ha nem is ez az első feladatunk, de a legelsők között kell lennie. Ez nemzetünk érdeke, ez az egész magyar nemzet közös ügye.
Próbálkozunk, eddig eredménytelenül. Szent István király, könyörögj érettünk!
Kalocsa, 1999. szeptember 24. Szent Gellért püspök és vértanú napján
